A 21. század közepére az android gépek evolúciója új lépcsőfokhoz érkezik: David az egyik első prototípusa azoknak a robotoknak, akik nem csak stimulálják, hanem őszintén gyakorolják az emberi érzelmeket. Az ártatlan robotfiút egy megkeseredett család veszi magához, akiknek kisfia halálos betegségben szenved, ám a fiú hamarosan felépül, és Davidnek vele együtt kell osztoznia a szülők szeretetén. 

Az A. I. Mesterséges értelem a felszínen egy szeretetéhes robotfiú könnyfakasztó drámája, amit az érzelmes rendezés is csak mégjobban súlykol, és ami miatt Spielberg filmje nem is képes olyan megkerülhetetlen filmklasszikussá válni, mint amilyennek érezhetően szánták. A magamutogató látványvilág, a szirupos kerettörténet, és az öncélú robotromantika ellenére azonban megvan a maga kritikus hangvétele, ami a technológiai fejlődést az ember elidegenedésével állítja párhuzamba, és mond fölötte hátborzongató ítélete. A hasonló tematikájú filmekkel ellentétben ugyanis David nem egy öngerjesztő folyamat révén válik érző lénnyé, hanem mert így programozták, és a továbbiakban is ez irányítja minden cselekedetét, személyisége valójában fejlődik. Szeretete puszta illúzió, amit az őt örökbefogadó szülők önként vállalnak, ezzel öntudatlanul is a tárgyakhoz fűzött érzelmek szintjére degradálva az ember egyik legmélyebb, legőszintébb emócióját - a szülői szeretetet.