Ferris (Matthew Broderick) úgy dönt, hogy kivesz egy szabadnapot az iskolából, és szülei előtt lázasnak tettetve magát, barátnőjével és legjobb barátjával közösen vág neki Chicago betondzsungelének, hogy a legpuccosabb éttermekbe, baseballmecsekre, és kiállításokra menjenek - más szóval kirúgjanak a hámból, és élvezzék felhőtlen fiatalságuk talán utolsó pillanatait. Ferris válogatott csínytevéseit azonban sem az iskolaigazgató, sem a nővére nem nézi jó szemmel.

Hughes egyedülálló módon érzett rá a 80-as évek kamaszainak életérzésére. A kiábrándultságot, fiatalkori céltalanságot, és a politikai nemtörődömséget, vagy a generációs különbségeket mégsem nagy drámaként éli meg, hanem életvidám történetet kerekít belőle, a fiatalok örömeit épp úgy szem előtt tartva, mint bánatukat. Filmjéből azonban nem csak a fiatalok iránti végtelen empátia árad, hanem az a határtalan életerő is ott lüktet benne, amitől olyan jó fiatalnak lenni.