A Poltergeist a "családi horror" Spielberg által kikísérletezett mintapéldánya, a rendezőre jellemző motívumok (amerikai kertváros, középkorú főhős, tiszta szívű gyerek karakterek, stb.) mellett azonban a Spielbergtől többnyire idegen társadalomkritikai éle miatt vívta ki magának a kult-horror státuszt (Spielberg íróként és producerként jegyzi a filmet, de a rendezést Tobe Hooperre bízta). A Poltergeistben a TV nem csak szó szerint, hanem metaforikusan is elnyeli az átlag amerikai család kislányát. A Freeling házaspár már csak külsőségeiben hasonlít a tipikus all-american család típusra, jellemvonásaikban már nem annyira: miközben nem különösebben szigorúak a gyerekeikkel szemben, és erkölcsileg is sokkal lazább hangot ütnek meg (füvezés), a kopogó szellemektől(=média) már nem tudják megvédeni a gyerekeiket. Az anyának végül egyfajta "újjászületés" révén sikerül megmentenie a kislányt, és a TV is csakhamar az erkélyen landol.
Csakhogy a médiakritikus hangvétel mellett van a Poltergeistnek egy kifejezetten Amerika kritikus olvasata is, amiben a reageni amerika hamis illúziója, és az indiánok kiirtása okán érzett kollektív bűntudat kerül górcső alá, amikor kiderül, hogy a szellemek nem is annyira személyekhez, mint inkább helyekhez köthetőek. A Freeling család pedig nem csupán ártatlan áldozat, akik rossz helyre költöztek (az új Amerika szó szerint egy régi sírdombjára épül), hanem közvetlen bűnbak is, mivel az apa maga is ingatlan ügyletekből finanszírozza az "Amerikai álmot".