A Jarrett család fiatalabb fia, Conrad (Timothy Hutton) öngyilkossági kísérletéből lábadozik, miközben szülei – a csendes, megértő apa (Donald Sutherland) és az érzelmeit elfojtó anya (Mary Tyler Moore) – képtelenek feldolgozni a másik fiuk halálát. A pszichiáter (Judd Hirsch) segítségével Conrad lassan újra megtalálja a kapaszkodókat, de közben felszínre tör a család kommunikációképtelensége és elhallgatott feszültségei.

Az Átlagemberek érzékeny, visszafogott stílusban beszélt olyan, Hollywoodban akkor még tabunak számító témákról, mint a mentális egészség, az öngyilkosság és a családi diszfunkció, és ezzel az elsők között számolt le a kertvárosi Amerika idilli képével. A téma azóta külön műfajjá nőtte ki magát, lásd Jégvihar, Amerikai szépség stb. A fim négy Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb film és a legjobb rendezés elismerését is, és Redford ezzel bebizonyította, hogy nemcsak színészként szupersztár, hanem kifinomult, érzékeny rendező is. Az Átlagemberek sikere egyenesen vezetett saját független filmes kezdeményezéseihez, köztük a Sundance Intézet megalapításához, amely évtizedekre meghatározta az amerikai független film kultúráját.