Oliver Stone háborús klasszikusa a nagy vietnámi-négyes (A szarvasvadász, Apokalipszis most, Acéllökedékek) harmadik darabja, ami egy újonc zöldfülű szemén keresztül tárja elénk a háború borzalmait, és állít ferde tükröt az amerikai társadalom elé. A harc nem dicsőséget, vagy spirituális megtisztulást hoz a hősök számára, hanem önmagukkal való meghasonulást, amit a film a két őrmester figuráján keresztül ketté bont, így válik Barnes (Tom Berenger) a gyakorlatias megalkuvás, és mélyről előtörő állatiasság, míg Elias (Willem Dafoe) a humanizmus és a naív idealizmus ikonikus alakjává. A szakasz tagjai, s velük együtt az újonc Taylor (Charlie Sheen) pedig - a deheroizáló háborús filmekhez hasonlóan - sokkal inkább küzd ezzel a két megszemélyesített veglettel, mintsem a valós fizikai ellenséggel. 

Stone részletgazdag naturalizmussal festi fel azokat a körülményeket (a pokoli hőséget, az folytonos fenyegetettség érzetet, és állandó kimerültséget), melyek között az emberből előbújik a kegyetlen ösztönlény, de ezzel párhuzamosan a karakterek mitizálásával, a zenehasználattal, és a tanulságokat kiemelő narrációval el is rugaszkodik a realizmustól - így válik a vietnámi-négyes legkönnyebben fogyasztható, de kevésbé őszinte és borúlátó darabjává.