Guy naiv elképzelésekkel döngeti Hollywood kapuit, ám hamar rá kell jönnie, hogy csak óriási kínszenvedések árán juthat "körön belülre", mivel újdonsült főnöke, Buddy (Kevin Spacey) egy megrögzött szadista. Az egyre elviselhetetlenebb mindennapokban csak szerelme nyújt némi vigaszt Guy számára, de egy idő után nem bírja a megpróbáltatásokat, és úgy dönt megleckézteti kegyetlen főnökét.

George Huang önéletrajzi ihletésű filmjében az álomgyári gépezet Buddy - nyilvánvalóan túl karikírozott, és éppen ezért minden ellenszenvessége ellenére is szórakoztató - személyén keresztül darálja be az emberi lelket, és számolja fel a titkon dédelgetett álmokat, barátságot, szerelmet. A filmgyártást egy olyan taszító és szürke oldaláról ismerjük meg, mint filmen eddig soha: Huang egyszerű irodai munkává degradálja ezt az általában pompában úszó mesterséget, megfosztva minden romantikus sallangtól, és éppen ezért a filmcápák hálójában nem csak Hollywood sötét oldaláról szól, hanem a fogyasztói társadalomról úgy általában. Guy filmes műveltsége és rátermettsége is nyilvánvaló, főnökével szemben mégsem tud érvényesülni, mivel Buddy szakmai hiányosságait sikerrel helyettesíti törtető hozzáállásával. A film Guy pokoljárásával párhuzamosan azonban a negatív karakteren is sokat árnyal, és Buddy szadizmusa bizonyos értelemben létjogosultságot nyer - így aztán bár a Filmcápák hálójában egy roppant szórakoztató szatíra, a végén mégiscsak keserűség marad az emberben.