Két héttel az amerikai választások előtt az elnök szexbotrányba keveredik, ezért győzelmi esélyei alaposan megcsappannak. Conrad Brean (Robert De Niro) elnöki megbízott feladata, hogy a közvélemény figyelmét elterelje az esetről, ezért - egy hollywoodi producer (Dustin Hoffman) segítségével - egy olyan terrorizmus ellen vívott valós háború látszatát kelti, amivel az elnök népszerűsége ismét az egekbe szökhet.

Barry Levinson politikai szatírája ironikus, már-már blőd hangütése miatt végtelenül szórakoztató módon ábrázolja a politika és a média, illetve a showbussiness kiábrándító viszonyát. Nincsenek benne összeesküvéselméletek, vagy katartikus leleplezések, mégis látnoki erővel jósolja meg a  modern (9/11-től számolható) amerikai hadviselés képernyőkompatibilis, hazug oldalát, ahol a háború csupán egy show-elem, ami a nagyhatalmi státusz fenntartására szolgál. Bár Levinson egy szélsőséges példán keresztül fogja meg témát, az analógia nem csak a háborúra, hanem minden politikai konfliktusra és médiaeseményre ráhúzható, hiszen az ember pont annyit tud a valóságról, mint amennyit saját szemével lát, vagy a hírekből és TV-ből hall.