Hannibal Lecter (Anthony Hopkins) szökése után nyugodtan éldegél Velencében, mígnem egy régi áldozata Mason Verger (Gary Oldman) rá nem bukkan, hogy kegyetlen revansot vegyen rajta. A megcsonkított milliomos csaliként használja az immár befutott Claricet (Julianne Moore), akit tíz évvel a legutóbbi találkozásuk után, egy balul elsült akciót követően Lecter keresésére bíznak.

A Hannibal nem hogy nem próbál meg elődje, A bárányok hallgatnak által kitaposott ösvényen tovább haladni, hanem egyenesen szembe megy vele. Ridley Scott mindent megmutat, a legmorbidabb szituációkon keresztül követhetjük végig, ahogy címszereplő - aki csak ebben a filmben emelkedik főszereplő titulusra - gyilkosságai értelmet nyernek. A film kísérletet tesz Lecter idealizálására, aki itt már nem csak egy kifinomúlt modorú, magas inteligenciájú pszichopata, hanem szélsőséges eszközökkel élő, mégis romantikus hős, és ennek fényében a Clariceval való kapcsolata is más irányba folytatódik. Mássága miatt Scott folytatása megosztotta a közönséget, de erényeit így is nehéz vitatni: Lecter most már nem csak hátborzongatóan félelmetes, hanem ami még félelmetesebb, hogy ezzel együtt is szimpatikus, akinek őszinte lelkesedéssel drukkolunk.