Ray (Kevin Costner) nyugodtan sétálgat saját kukorica-ültetvényein, amikor egy titokzatos hang megszólítja. Ray nem érti, de az ösztönei azt súgják, hogy talán mégsem ő őrült meg, hanem valóban valami megmagyarázhatatlan csoda részese, ezért mindent kockára téve elkezdi követni azt a bizonyos hangot, amit kezdetben nem hall rajta kívűl senki más.

A Baseball álmok rendkívűl szokatlan módját választja az amerikai mítoszteremtésnek, amit ezúttal az ország egyik legnépszerűbb nemzeti sportjával, a baseballal köt össze. A film pedig a kényszerű patriótizmus révén (miszerint a baseball nem csupán sport, hanem egy misztikus erő) húz egyenlőségjelet  az "amerikai", és a "belső hangját követő, önmagában hívő" ember között, de mivel ezt szokatlanul implicit formában - a fantasy elemek révén -, és ügyes történetszövéssel teszi, nem csak az amerikai közönség számára marad élvezhető, ráadásul terápiás módszernek sem utolsó, a halált a misztérium által teszi emészthetőbbé, miközben korrekt családi film, jó alakításokkal, és erős filmzenével.