David Dunn (Bruce Willis) szürke kisember a philadelphiai tömegben, unalmas állással, félrecsúszott házassággal és valami megmagyarázhatatlan, mélyről jövő mélabúval. Egy szerencsés vonatbalesetet követően azonban, amiből Dunn egyedüli túlélőként kerül ki, ismét előtörnek belőle azok a kérdések, melyeket tudat alatt oly régóta elnyomott magában: kicsoda ő valójában, és mi dolga a világban? A válaszok keresésében egy "porcelán-szindrómában" szenvedő galéria tulajdonos, Elijah Price (Samuel L. Jackson) siet David segítségére.

M. Night Shyamalan a görög mítoszok, és szuperhős eredettörténetek klasszikus paneleit forgatja ki (a kettő persze egy tőről fakad), és helyezi teljesen új megvilágításba. Filmjét úgy szövi át a természetfölötti misztikum, hogy közben tökéletesen földhözragadt, realista látásmóddal dolgozik, amiben nem az akció, hanem a lassan hömpölygő suspens hajtja előre a cselekményt. David és Price fizikai (törékeny-sebezhetetlen) és mentális (élénk képzelőerejű-hitetlen) síkon is egymás ellentétpárjai, lét- és identitáskeresésükben azonban osztoznak. Price önigazolást vár, míg David az önmagával való meghasonuláson próbál felülkerekedni. Shyamalan a karaktereket sokszor csak finom gesztusokon keresztül (lásd David házasságának kibontását, vagy Price fanatikus képregényimádatát) mutatja be, így a kevés dialógus és történés ellenére is sokat tudunk róluk. A Sebezhetetlen filmvégi csavarja ugyan nem ér föl a Hatodik érzék csattanójához, hatásfokozásban azonban nem marad el tőle - sőt, néhány jelenetben (pl.: lépcső) talán még túl is tesz rajta.