Babe Levy (Dustin Hoffman) jó képességű történelem hallgató, akinek édesapja még a McCarthy-korszak idején lett öngyilkos, miután igaztalanul megvádolták és kirúgták állásából. A traumatikus esemény máig kísérti a fiút, mikor azonban bátyja, Doc (Roy Scheider) véletlenül belekeveri egy félresikerült nácivadász műveletbe, szembe kell néznie a helyzettel, kísértő múltjával és önmagával egyaránt.

John Schlesinger filmje egy rendkívül feszült, hangulat teremtésben hibátlan paranoia-thriller, a fények, a hanghatások és a zene, a sötét, zárt terek és a kihalt, füstös utcák is ezt a baljós atmoszférát építik, ugyanakkor William Goldman forgatókönyvíró (aki a saját regényét adaptálta) zsidós-nácis paneleket halmozó koncepciójában van némi kimondatlan feketehumor is. Ilyen panel a nyitójelenet burleszkbe hajló balesete a mercedest üldöző brooklyni taxissal, Babe nácivadász bátyja és a kommunistaüldözések során meghurcolt apja, vagy a szökött náci látogatása a zsidó becsűsöknél, nem is beszélve a film fogorvos (!) főgonoszáról, aki a koncentrációs táborokban a kiütötte a zsidók aranyfogát. A film emblematikus jelenete jól összefoglalja ezt a kettősséget, mikor a Laurence Olivier azt kérdi “Biztonságos?”, az épp annyira brutális, rémisztő, mint amennyire abszurd, hiszen a főszereplőnek fogalma sincs, miről szól a kérdés? Kétségkívül a filmtörténelem egyik legfélelmetesebb kérdése.