Kubrick legendás sci-fi klasszikusa nem más, mint egy nagyszabású evolúciós eposz, a rendező látszólag legoptimistább filmje. Térben és időben is rengeteget ölel, az emberiség hajnalától, a közeli jövőn keresztül egészen a "felsőbb emeber" homályos képéig vezet, miközben a "végtelenen túlra" is elnyúlik. Utóbbiak nagyon nehezen megfogható fogalmak, és ennek megfelelően a rendező is megosztó szürrealizmussal tárja elénk a végtelent és a jövőt. Éppen ezért sokan értelmezhetetlen filmként tekintenek a 2001-re, pedig Kubrick filmje - a híres szoba jelenetig - nagyon is világos témákkal és irányított kérdésfelvetésekkel dolgozik (pl.: a fejlődés mintha egy felsőbb hatás/közbeavatkozás következménye lenne csupán, aminek az űr felfedezése is az egyik állomása). A mesterséges intelligenciával rendelkező HAL is a fejlődés egyik lehetséges útját testesíti meg, érdekes megfigyelni, hogy a film első felében hallható üres bájcsevegések, miként köszönnek vissza az űrhajó fedélzetén, a HAL-al való udvariaskodások, és HAL jellemén keresztül. Ugyanakkor való igaz, hogy a film fináléja teljesen átírja az addig történteket, és végtelen számú értelmezési lehetőségek előtt nyitja meg az utat. A 2001 embert próbáló film, de érdemes többször nekifutni.

Kubrick "űr-keringője" ugyanakkor azért is vált időtlen filmklasszikussá, mert a filmművészetben korábban senki sem próbálkozott az űr ilyen szintű realizmusának a megjelenítésére. Az űrhajók és a trükkök közel 50 év távlatából is megdöbbentően élethűek, még ha a 60-as évek bútorai (telefon, számítógép, fotelek, stb.) és a parabola antennák kicsit megmosolyogtatóak is - ugyanakkor szomorú hír, hogy igazán csak a mozivásznon bűvölik el a nézőt, ahol olyan, mintha egy teljesen más filmet néznénk.