Jack Slater (Arnold Schwarzenegger) igazi keménykötésű zsaru, egy autós üldözés közepén fura potyautassal találkozik. Danny  (Austin O’Brian) azt állítja, ő nem is igazi, hanem csak egy kitalált akcióhős, a világ pedig amiben él, csak egy film. Slater Dannyvel kénytelen folyatni a drogbárók utáni nyomozást, de lassankét rádöbben, hogy a fiú tényleg igazat mond.

A mából szemlélve nehéz elhinni, hogy bemutatásának idején sem a közönség, sem az alkotók nem szívlelték különösebben ezt a korát megelőző, önreflexiótól hemzsegő mozit, amiben Schwarzenegger úgy képes viccet csinálni saját kultuszából, hogy közben megbecsüli azokat a távoli hősöket, akiknek a bőrébe bújik. Az irracionalitás határát súroló akciófilmes klisék megjátszása közben az önirónia kiragad a vászonra és a valóságra egyaránt. A Jack Slater sokadik részében mindenki egy karikatúra: morcos, egy-két szóviccet elsütő sebezhetetlen zsaru, a mindig pontosan érkező bombázó lánya, a monologizáló főellenségek és a folyton ordibáló rendőrfőnök. Viszont miközben Shane Black metanarratívája saját zsánerét beszéli ki, mégiscsak egy piszok élvezetes akciófilm. Schwarzenegger egyébként kevés filmjében tűnik olyan esendőnek, mint itt, Az utolsó akcióhős pedig abból a szempontból is különleges, hogy nincs még egy film, ami a színész kolosszus alakját képes lenne a spielbergi hagyományokkal ötvözni - márpedig itt ez is megtörténik.