Dr. Richard Walker (Harrison Ford) amerikai sebész 20 év után tér vissza feleségével Párizsba, egy orvosi konferencia alkalmából. Érkezésük után nem sokkal Sandrának nyomavész a hotelszobából, miközben a férje zuhanyzik. Richard rögtön értesíti a rendőrséget, de látva a hivatalos szervek tehetetlenségét, saját nyomozásba kezd, és csakhamar rátalál a fiatal, rendkívül attraktív Michelle-re (Emmanuelle Seigner), aki ugyancsak érintett a rejtélyes ügyben.

Az Őrület Roman Polanski nagy visszatérése volt a thriller-műfajához, amin egyértelműen érezhetőek a műfaj nagy mesterének, Hitchcocknak a hatásai, de a kritika egyhangúan leírta a maga idejében. Pedig a sablonos elemek, és az olykor valóban leülő cselekmény mögött Richard Walker története egy megkapó Orfeusz alászáll parafrázis, az idegen környezetbe került Richard (aki egy kukkot sem beszél franciául) lemegy az alvilágba, hogy visszaszerezze elveszett szerelmét. Richard másodszorra jár Párizsban, de most egy teljesen más oldalát ismerheti meg a városnak - Polanski éppen ezért szándékosan kerülte is a népszerű párizsi helyszíneket. Veszélyes alakokkal teli éjszakai mulatókon, kihalt parkoló-, és lerobbant bérházakon keresztül vezet az útja, amit tovább bonyolít a segítségére szegődött Michelle-lel való kapcsolata. Az Őrületnek pedig nem is annyira a története, mint inkább a (filmes eszközökkel és dualógusokkal együtt) finom karakterábrázolása, és az egyedi, már-már misztikus atmoszférája a legnagyobb erénye (Ennio Morricone egyik legjobb filmzenéje, amibe ügyesen beleszőtte a betétdalok elemeit is), és ezekért a tulajdonságaiért lehet az Őrület sokkal több, mint egy amerikai tucat-thriller.