William (Michael Douglas) a Los Angeles-i dugó közepén araszolva úgy dönt, hogy hátra hagyja addigi életét, és gyalog indul meglátogatni a szültésnapját ünneplő kislányát, de már az első métereken konfliktusba keveredik a metropolisz számító, rideg figuráival. Kezdődő ámokfutására csupán a kivételes szociális érézékkel bíró, és éppen utolsó munkanapját töltő Prendergast (Robert Duvall) nyomozó figyel fel.

Joel Schumacher thrillernek álcázott társadalmi szatírájában a globalizált nagyváros lélekölő mivoltát boncolgatja, két teljesen eltérő figurán keresztül. William az őt ért hazugságok és igazságtalanságok okán veszti el a fejét a tikkasztó hőségben, ámokfutása mégsem puszta őrületből fakad, hanem a kisember agresszióba fulladó tehetetlenségéből. Nézőként ezért is azonosulhatunk a képmutatást megelégelő Williammel, aki erkölcsileg is a város fölé emelkedik. A film azonban egy pillanatig sem állítja, hogy a William álltal képviselt viselkedés forma követendő védekezési mechanizmus lenne (durva természetét már korábban sem sikerült mindig elfojtania, és éppen ez a lappangó agresszió gátolja a családjával való együttlétben), a rendező Prendergast figuráján keresztül egy másik alternatívát is felkínál. Az idős nyomozó ugyanúgy felismeri a város ambivalens mivoltát, de agresszió helyett kedvességgel és odafigyeléssel reagál rá (már a nyitójelenetben is csak egy mosollyal nyugtázza a a reklámplakátokon éktelenkedő kritikus firkákat), buddhaként engedi el maga mellett a felgyülemlő indulatokat, s ennek megfelelően a párkapcsolata is tökéletes inverzét adja William kisiklott házasságának.