Al Pacino utolsó igazán nagy filmjében egy amerikai focicsapat edzőjét alakítja, akire több oldalról is nagy nyomás nehezedik, miközben a magánélete is romokban hever. Egyszerre kell kezelnie a csapaton belül rivalizáló ellenfeleket, a stratégiába beleszóló tulajdonosokat is, és felállítani a csapatot a kiesés széléről.

Oliver Stone nem egyszerű sportdrámát rendezett, hanem olyan filmet, ami egyúttal a szórakoztató iparról is mesél. Itt vannak velünk a sportfilmek legkülönbözőbb figurái, a kiégett nagyágyútól a tehetséges, de forrófejű újoncon keresztül a tapasztalt edzőig, a Minden héten háború azonban a háttérben mozgolódó mechanizmusokra is figyel, a médiára, vagy az anyagi megfontolásból születő kétes döntésekre. A Minden héten háború ennek ellenére is patetikus óda az emberi akaraterőről és elhivatottságról, még ha ez csak színházi keretek közt is valósul meg, a focipályán, és nem egy valódi háborúban.