Bár a Coen testvérek nem egy olyan filmet forgattak, aminek a középpontjában szélhámosok, gyilkosok és egyéb bűnözők állnak, A halál keresztútján az egyetlen klasszikus hangvételű gengszterfilmjük. A történet középpontjában egy kimért, ravasz jenki, Tom (Gabriel Byrne) áll, az ő szemén keresztül látjuk, miként esik egymásnak az ír és az olasz maffia, akik kedvük szerint ugráltatják a polgári intézményrendszerek vezetőit.

Coenék alkotását nem csak az ebből fakadó száraz humor, és a rájuk jellemző irónia emeli a zsáner emlékezetes darabjai közé, hanem az a már-már szappanoperába hajló bonyolult, és folyton változó kapcsolatrendszer, ami a karaktereket összeköti, és sajátos krimi hangulatot kölcsönöz az alkoholtilalom idején játszódó történetnek. Tom mindig higgadt eleganciával viszonyul az egyre aggasztóbb fejleményekhez, mivel rendszerint egy lépéssel a többiek előtt jár, és szinte az orránál fogva vezeti az igazán veszélyes nagyágyúkat, amikor pedig mégsem, könnyedén improvizál. Semmiképpen sem tipikus gengszterfigura, mert bár tanácsadóként kiveszi a részét a szervezetbűnözésből, nem hajtja semmiféle bosszú-, becs-, vagy hatalomvágy, látszólag céltalanul tengődik az igazi gengszterek között.